Tatai Barangolások

Negyvennégyezret! Negy-ven-négy-ez-ret! Leírom kétszer, mert még most is alig hiszem el, amit láttunk.  Ennyi madarat eddig tévében sem, nemhogy élőben! Varázslatos hajnal volt a szombati. Képes beszámoló a Vadlúd Sokadalomról.

Egyetlen hibát tudok mondani a szombati napról, úgyhogy kezdjük is ezzel: fél négykor kellett kelteni a gyerekeket ahhoz, hogy időben levonatozzunk Tatára, és már ott legyünk a hajnali kirepülésen. De még így is megérte. Ja, illetve még egy: ezer forint volt a kürtöskalács, az aszaltszilvás forraltborban pedig csak egy szem szilvát találtunk. Mondjuk nem enni mentünk, a ludak látványa volt a lényeg. Először is a leengedett tó fogadott minket, a család több tagjának is meglepetés volt az alacsony vízszint. A messzi távolban a vár, előtte pedig a pocsolyává silányított Öreg-tó.

kietlen a leeresztett tó

Kár volt úgy sietni nagyon, mert a ludak elég lusták voltak ezen a reggelen. Bár már fél 7-kor ott tipodtunk több százan a meglepően jól megépített színpadnál - gyerekek a játszóházban, erről később - , a madarak csak ültek csendben a tó felszínén. Talán pont azt nézték, hogy mi nézzük őket, hogy néznek minket. Kisebb csapatok fel-felreppentek, de amikor fél 9-kor végre rászánták magukat a ludak a reggelizésre, és egyszeriben tízezrével emelkedtek el a tóról... nos, az szavakkal leírhatatlan. Mintha repülőgéphajtómű indulna el, olyan hangzavarral és szárnycsattogással, szüntelen gágogással feszülnek neki a levegőnek egymás tövében-farkában, hogy finom hajtásokat, ropogós magokat kutassanak fel a környező mezőkön. Pillanatok alatt ékalakba rendeződtek, több százas csoportokra szakadtak szét, és a szélrózsa minden irányába startoltak el pár perc alatt. Jószerivel kiürült a 270 hektárnyi tó, csak az iszapos homok és a felkavart állóvíz maradt utánuk. A parton várakozó tömeg elismerő ovációval válaszolt a zajos hadműveletre, néhány gyerekcsoportból még az őszinte taps is kitört a lenyűgöző mutatvány láttán.

Az év egyik legszebb ünnepe Tatán, amikor megérkeznek a vadludak a messzi északról, hogy itt töltsék a szibériai és skandináviai viszonyokhoz képest enyhe telet. Évszázadok óta a fennséges Öreg-tóra járnak "haza", bizonyára nem véletlenül választották maguknak ezt a csodaszép helyet. Reggeli kirepülésük, délutáni visszatérésük hatalmas látványosság, több tízezer madár emelkedik ilyenkor a levegőbe, köröz a tó felett. De nemcsak ezért érdemes ellátogatni most hétvégén Tatára: egész nap érdekes programok és adventi vásár várja a látogatókat. Este pedig, ha a körülmények engedik, a madármegfigyelő távcsöveket az ég felé fordítják, csillagászati bemutatóval zárul a nap. De addig is lesz körkapcsolás a nagy hazai költőhelyek között, természetvédelmi előadások, madárgyűrűzés, kutyusbemutató, gyermekműsor - egy egész fesztivál. Nekünk nem kérdés, hogy megyünk. Ugye ti is jöttök? Kedvcsinálóként itt találjátok a rendezvény honlapját, itt pedig a (letölthető) programot. Találkozunk szombaton Tatán, a Vadlúd Sokadalmon!

Rendhagyó poszt jön ma. Olyan sok látnivalót és programot ajánlottunk már nektek, némelyikre ezek közül igazán érdemes rászánni akár több napot is. Nemsokára például jön a Vadlúdsokadalom, ami szintén egész hétvégés kikapcsolódás. Akinek nincs tatai ismerőse, akinél ilyenkor aludhat - az sürgősen szerezzen be egyet, mondhatnánk - , annak összeállítottunk egy kis listát arról, hol érdemes megszállni a városban. A felsorolás erősen szubjektív, olyanról írtunk csak, amit már vagy személyesen kipróbáltunk, vagy barátaink tesztelték. De hozzászólásban nyugodtan jöhet új ajánlat, jó szívvel fogadjuk - sőt, akár a posztot is kiegészítjük vele.

Olcsótól haladunk felfelé, ok?

Kezdetnek itt van egy esély: az Esély. Hatszáz férőhely, 1 csillag. Van egy nagy épületük 2-6 ágyas szobákkal, és egy csomó betonházikó a hatalmas parkban, kicsit drágábbért. Ide érkezik be a Kinizsi 100-as mezőnye is. Hangulatos, nagyon jókat lehet sportolni (több pálya), parkerdő, zárt parkoló, tópart két percre. A mosdók kuturáltak, némelyik felújított. Szemben van az Építők parkjával. Összességében spártai, de ha csak aludni akartok meg egyet focizni, tökéletes választás.

honlap: http://www.eselybudapest.hu/tata/

Ár: 2-3000 Ft/fő

Gimme a chance!

Még mindig alsó kategória: az Öreg-tó kemping és hotel. Ugyanaz a park, csak a másik oldal. Nagyjából ugyanazt tudja, mint az előző, sportpályák, ifiszállás, étterem, dühöngő, tópart és fák. 200 hely, a szokásos tábori 2-6 fős szobákban. Van szálloda rész is, azt nemrég újították fel, mondjuk az egy drágább kategória. Szintén egy-kétnapos, csakottalvós megoldás.

honlap: http://www.oregtohotel.hu/

Ár: 2-3000 Ft (kemping), 4-6000 Ft (szálloda) /fő

Erdő mélyén az Öreg-tó kemping apró faházai

Jöjjenek most az egy-két fokkal jobbak, ahol már érdemes pár napot eltölteni.

Először is fent a Kálvária-domb tetején van egy kis utcában a Gösser panzió. (Eötvös út 27.) Családi házas környéken van, tartozik hozzá kis kiülős kerthelyiség is, de a fő attrakció a régi búboskemencéjük. Volt szerencsénk ezt már hideg időben is tesztelni, isteni hangulatos volt a tűz fényénél melegedni és beszélgetni! Kicsit kiesik a központtól - csak tatai léptékben mérve persze - , de középkorú baráti társaságoknak bátran merjük ajánlani.

Ár: 5-7000 Ft/fő

A Parti panzió egy igazi kis ékszerdoboz! Régóta nem voltunk náluk, de amikor először ott jártunk, nagyon beleszerettem. Azóta házi wellnesst is építettek - szauna, medence, pezsgőfürdő, amit akarsz. Szintén az Építők parkjánál van, fás környezetben, nyaralóövezetben. Tópart 1 perc, nyugalom garantált, tessék kipróbálni. Ide inkább családdal menjetek!

Honlap: http://www.partipanzio.hu

Ár: 6-8000 Ft/fő

A hangulatos Parti panzió

Ki se mozduljunk az utcából, kis túlzással a szomszéd házban működik a Penta Lux panzió. A környék ugyanaz, arról nem rajongok nektek többet, ez a szállás egy magasabb (ár)színvonal. Három csillagos szálloda, az ennek megfelelő szolgáltatási szinttel. Relatíve új építésű, nem tudom fejből megmondani, de úgy az ezredfordulón nyitottak, úgyhogy modernnek modern. Barátaink laktak itt, mi csak látogatóba ugrottunk be - nekem személy szerint túl sok volt a megtört tér, de kétségtelenül elegáns megoldás. Német rokonokat cipelhetünk ide nyugodt szívvel.

Honlap: http://pentalux.dataglobe.eu/

Ár: 7-11000 Ft/fő

Penta Lux-os Luxus

Ha kell a három csillag, de valami merőben történelmi-szocreál kombóra vágyunk, ki ne hagyjuk Arnoldot. A szálloda az angolparknál van, tehát egészen másik részén a városnak, mint az eddig tárgyaltak. Ez a kevésbé forgalmas, kevésbé (éjszakai) élettel teli terület, de csodálatos sétákat lehet tenni a közvetlen közelben, a parkos környezetben. Az Arnold egykor malom volt, 50 éve építették át, na itt aztán minden derékszög-párhuzam, ahogy kell! Szépen felújították pár éve, de semmi cicó. Nyugdíjas szülők élvezni fogják.

Honlap: http://www.hotelarnold.hu

Ár: 7-9000 Ft/fő

Arnold: retro, avagy nosztalgia, illetve derékszög-párhuzam.

Ha az Öreg-tó partján sétálunk, biztos, hogy meg fogunk állni a Casablanca előtt. Annyira elüt mindentől, amit Tata jelent nekünk, hogy az hihetetlen. Hogy kinek az ötlete volt egy keleties, evezőházas, barokkos rózsaszín épületet felhúzni ide, azt nem tudom, de ha kinézettől eltekintünk, hangulatos választás a szálloda, és nem utolsó sorban aránylag költségtakarékos. Közvetlen a tóparton áll, innen sétálva legfeljebb 20 percen belül minden érdekes elérhető a városban.  Ollóval nyírt, állandóan zöld pázsitos terasza van, egy csomó kényeztető szolgáltatást rendelhetünk, mi kell más? Talán annyi, hogy legyen valami huzalmunk a kelethez.

Honlap: http://www.hotel-tata.hu

Ár: 7-9000 Ft/fő

Valami ismeretlen rózsaszínség a tóparton

Huh, most nézem, megint rendesen túllendültünk a még együltő helyben kényelmesen elolvasható mennyiségen - bocsánat, néha belefeledkezem az írásba. Úgyhogy mára legyen elég ennyi. Legközelebb folytatjuk az igazán pénztárca-nyitogató megoldásokkal, merthogy abból is van még elég Tatán!

Tetszett a bejegyzés? Gyere és csatlakozz Facebook csoportunkhoz, ahol rendszeresen képeket, videókat osztunk meg az érdeklődőkkel, és játszani, nyerni is lehet!

Pénteken ott hagytuk abba, hogy megtudtuk, miben más az angolpark, mint a többi park, és kis történelmi áttekintés után ellátogattunk egészen Londonig. Ma nagy izgalmak várnak ránk: kastély, barlang, színház és kóla van a műsoron. Kezdjünk is bele!

Egy kis kastély

Lepődjünk meg, a parkban anno laktak is! Nyaranta ide költözött le a grófi család, külön erre a tartózkodásra építették fel az ún. Kiskastélyt. Ez nagyjából a parkkal együtt készült el (1784-et írnak az annuálék), Grossmann József építette copf stílusban. Ez utóbbira rákerestem, mert szégyen, nem szégyen, fogalmam sem volt róla, az milyen. Állítólag Klasszicizáló késő barokk, bár a magamfajta művészettörténi hendikepesnek ez sem mond sokkal többet. Ma hivatal működik benne, egészen pontosan a Megyei Múzeumi Igazgatóság székháza.

Színházi páholy a kastély erkélyén

Nem sokon múlt, hogy ma nem a Szegedi Szabadtéri Játékok, hanem a Tatai Júniusi Hetek legyen a legnagyobb vidéki színházi találkozó! Gróf Esterházy Ferenc az 1930-as évek elején egy nyári reggelen kisétált az előbb említett kiskastély erkélyére, és azon elmélkedett: milyen frankó is lenne innen élő egyenesben színházi előadást nézni. Mivel a tévé még nem volt alternatíva akkoriban, kénytelen kelletlen volt egy komplett előadást és társulatot leszerződtetni, akik az épület előtti-alatti domboldalon adták elő a darabokat. Az ünnepi játékokon 1934 és 1937 között – vezényel Ferencsik János – ilyenek mentek, mint Csongor és Tünde meg Tannhauser, plusz Bajazzók. Közben ügyesen leforgatták itt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t is. Szóval kulturális fellegvár volt Tata, ma a szabadtéri színpad őrzi az emléket, íme.

Források és barlangok

A park területén számunkra megszámolhatatlanul sok forrás van, a legkevésbé várt helyeken is patakba botlottunk – a fene se tudja, honnan jön ez a sok víz. Mindenhol csobogó, vízmosás, lassú folyás, víztükör, amit akartok. És mindez úgy, hogy amikor a vas és acél országa lettünk (kábé az ’50-es években), akkor a közeli bányászat miatt gyors egymásutánban kiszáradtak a források egész Tatán, és hiába zártak be a gyárak vagy húsz éve, a természet még mindig nem tért magához a sokkból. Mi lesz itt, ha visszatér a víz?!

Persze van ennek jó oldala is: az elapadás miatt felfedezték az Angyal- és a Tükör-forrásbarlangot, ahonnan ezek a langyos vizű források erednek. Sajnos ezek nem látogathatók, de kárpótoljon minket, hogy van egy „Pokol” nevű műbarlang is a parkban, méghozzá egész tágas. Pár nap múlva teszünk majd fel videót, abban lesznek róla képek! Az élményből erősen levon, hogy láthatóan nem a turisták az egyetlen látogatói a barlangnak, hajléktalanok életvitelszerű nyomai mindenfelé – szóval látványnak nem utolsó, de a szagok és a szemét miatt nem nyúlt hosszúra a látogatásunk.

A Pálmaház majd külön posztot érdemes, a maga csodálatos tereivel, legyen most elég annyi, hogy fárasztó csavargásunk után nagyon jól esett a teraszon elszürcsölni egy baráti árú kólát, és jut eszünkbe: ha van házasodni vágyó ismerősötök, akkor feltétlen ajánljátok nekik az épületet és az Angolparkot! Ez egy felejthetetlen élmény a párnak, a vendégeknek – no meg az egyszeri barangolóknak is.

Tetszett a bejegyzés? Gyere és csatlakozz Facebook csoportunkhoz, ahol rendszeresen képeket, videókat osztunk meg az érdeklődőkkel, és játszani, nyerni is lehet!

A legnagyobb hazai Angolparkban tett látogatásunk igen hosszúra és tartalmasra sikerült! Ez akkor tudatosult bennem, amikor a kirándulásunk végén egyrészt tök sötétben indultunk haza – persze ez könnyen előfordul így óraállítás után - , másrészt amikor itthon nekiültem leírni az élményeinket. Úgyhogy ezt most két részletben kapjátok meg (a második rész hétfőn jön), hogy mindkét rész beleférjen kellemesen egy ebédszünetbe.

Először is lássuk, mit tudunk az angolparkokról! Hát például azt, hogy nem hagyományos parkok, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a parkok a fejünkben élnek. Mert parkból Versailles a király, a derékszögű tavakkal, a kockára és unikornis alakúra nyírt bokrokkal, a centire pontos sorokban álló növényekkel. Nem, az angolpark nem ilyen. Itt vadon van, még véletlenül sincs benne egy egyenes, az utak inkább kacskaringó murvaösvények, fák és bokrok mindenfelé, amolyan erdei rendezetlenség jellemzi ezeket. A lényeg: minél természetesebbnek tűnjön, ahol az ember vendég és nem szobrász. Beletelt párszáz év, míg az angolok megunták a mértani sövényútvesztőket, de megérte – itt lehet csak igazán kikapcsolódni!

Tata leghíresebb celebjének, Mikoviny Sámuelnek a nevével kell kezdenünk most is: ő volt az, aki az Öreg-tó mellett a Cseke-tavat is mederbe terelte, a keze munkáját dicséri a kisebbik állóvíz rendezése is. Az angolpark tágabb értelemben véve ugyanis még ezt is magába foglalja, sőt olyan műemlékeket, mint a Török mecset vagy a Műromok; de még igazából az edzőtábort is. No, de erről majd később.

Több bejegyzésben is említettük már Keresztelő Szent János Öreg-tóban álló szobrát, de talán most, ezekben a napokban van itt igazán az ideje annak, hogy néhány szóval részletesebben is bemutassuk ezt a nem mindennapi alkotást. A szobor a város egyik legszebb helyén, a nagy platánfa árnyékában köszönt intő kezével minden arrajárót.

Nem mindennapi, hogy egy szobrot egy tó vizében állítanak fel, de Keresztelő Szent János bronzalakjának több érdekes pillanata is akadt hányattatott sorsában.

Nagy Kovács Mária szobrászművész alkotása 1943-ban készült el, Budapesten. A szobor rögtön díjat is nyert, az akkoriban osztott egyik legmagasabb kitüntetést, a Ferenc József Nagydíjat vehette át érte az alkotó. A mű a velencei Biennálén is bemutatkozott, nem is akármilyen sikerrel: innen aranyéremmel tért haza. Magyary Zoltán kezdeményezésére került ezután Tatára, a Melegvíz partján külön teret alakítottak ki neki. Azonban a második világégés nyomott hagyott rajta, a sérült szobrot pedig restaurálás után a... na hova? A Malom-tó szigetére állították. 1958-ban valaki legarázdálkodta, ezért bemenekítették a római katolikus templomba. A rendszerváltás küszöbén, restaurálását követően a Tata Barátainak Köre meghívta az idős alkotót, aki maga választotta ki, hol állítsák fel újra a szobrot. Döntése értelmében ma egy kis mesterséges szigeten áll az alkotás, közvetlenül a vár tövében. 1989. május 27-én helyezték el ide, azóta emeli áldásra kezét minden arrajáró felé. A téli, alacsony vízállásnál száraz lábban megközelíthető, ilyenkor gyakran másznak fel hozzá a gyerekek - és néha mi felnőttek is, mint például most, az öreg-tavi lehalászáskor.

Többször írtunk már róla itt is, hogy működik a Facebookon egy szép kis csoportunk, ahol minden nap új érdekesség, videóajánló, szavazás, vagy éppen nyereményjáték vár titeket. Most ez utóbbira hívjuk fel a figyelmeteket: az első 100 csoporttag között ugyanis Sipos Zoltán "Tataképek" című könyvét sorsojuk ki. Hogy miért pont most szólunk róla? Mert már közel 90 tagunk van, és ha így megy, napokon belül meglesz a Tatai Század :)

Gyertek, csatlakozzatok hozzánk, hogy legyen esélyetek ennek a gyönyörű könyvnek a megnyerésére! Ízelítőül néhány kedvcsináló kép.