Több bejegyzésben is említettük már Keresztelő Szent János Öreg-tóban álló szobrát, de talán most, ezekben a napokban van itt igazán az ideje annak, hogy néhány szóval részletesebben is bemutassuk ezt a nem mindennapi alkotást. A szobor a város egyik legszebb helyén, a nagy platánfa árnyékában köszönt intő kezével minden arrajárót.
.JPG)
Nem mindennapi, hogy egy szobrot egy tó vizében állítanak fel, de Keresztelő Szent János bronzalakjának több érdekes pillanata is akadt hányattatott sorsában.
Nagy Kovács Mária szobrászművész alkotása 1943-ban készült el, Budapesten. A szobor rögtön díjat is nyert, az akkoriban osztott egyik legmagasabb kitüntetést, a Ferenc József Nagydíjat vehette át érte az alkotó. A mű a velencei Biennálén is bemutatkozott, nem is akármilyen sikerrel: innen aranyéremmel tért haza. Magyary Zoltán kezdeményezésére került ezután Tatára, a Melegvíz partján külön teret alakítottak ki neki. Azonban a második világégés nyomott hagyott rajta, a sérült szobrot pedig restaurálás után a... na hova? A Malom-tó szigetére állították. 1958-ban valaki legarázdálkodta, ezért bemenekítették a római katolikus templomba. A rendszerváltás küszöbén, restaurálását követően a Tata Barátainak Köre meghívta az idős alkotót, aki maga választotta ki, hol állítsák fel újra a szobrot. Döntése értelmében ma egy kis mesterséges szigeten áll az alkotás, közvetlenül a vár tövében. 1989. május 27-én helyezték el ide, azóta emeli áldásra kezét minden arrajáró felé. A téli, alacsony vízállásnál száraz lábban megközelíthető, ilyenkor gyakran másznak fel hozzá a gyerekek - és néha mi felnőttek is, mint például most, az öreg-tavi lehalászáskor.
