Tatai Barangolások

Pénteken ott hagytuk abba, hogy megtudtuk, miben más az angolpark, mint a többi park, és kis történelmi áttekintés után ellátogattunk egészen Londonig. Ma nagy izgalmak várnak ránk: kastély, barlang, színház és kóla van a műsoron. Kezdjünk is bele!

Egy kis kastély

Lepődjünk meg, a parkban anno laktak is! Nyaranta ide költözött le a grófi család, külön erre a tartózkodásra építették fel az ún. Kiskastélyt. Ez nagyjából a parkkal együtt készült el (1784-et írnak az annuálék), Grossmann József építette copf stílusban. Ez utóbbira rákerestem, mert szégyen, nem szégyen, fogalmam sem volt róla, az milyen. Állítólag Klasszicizáló késő barokk, bár a magamfajta művészettörténi hendikepesnek ez sem mond sokkal többet. Ma hivatal működik benne, egészen pontosan a Megyei Múzeumi Igazgatóság székháza.

Színházi páholy a kastély erkélyén

Nem sokon múlt, hogy ma nem a Szegedi Szabadtéri Játékok, hanem a Tatai Júniusi Hetek legyen a legnagyobb vidéki színházi találkozó! Gróf Esterházy Ferenc az 1930-as évek elején egy nyári reggelen kisétált az előbb említett kiskastély erkélyére, és azon elmélkedett: milyen frankó is lenne innen élő egyenesben színházi előadást nézni. Mivel a tévé még nem volt alternatíva akkoriban, kénytelen kelletlen volt egy komplett előadást és társulatot leszerződtetni, akik az épület előtti-alatti domboldalon adták elő a darabokat. Az ünnepi játékokon 1934 és 1937 között – vezényel Ferencsik János – ilyenek mentek, mint Csongor és Tünde meg Tannhauser, plusz Bajazzók. Közben ügyesen leforgatták itt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t is. Szóval kulturális fellegvár volt Tata, ma a szabadtéri színpad őrzi az emléket, íme.

Források és barlangok

A park területén számunkra megszámolhatatlanul sok forrás van, a legkevésbé várt helyeken is patakba botlottunk – a fene se tudja, honnan jön ez a sok víz. Mindenhol csobogó, vízmosás, lassú folyás, víztükör, amit akartok. És mindez úgy, hogy amikor a vas és acél országa lettünk (kábé az ’50-es években), akkor a közeli bányászat miatt gyors egymásutánban kiszáradtak a források egész Tatán, és hiába zártak be a gyárak vagy húsz éve, a természet még mindig nem tért magához a sokkból. Mi lesz itt, ha visszatér a víz?!

Persze van ennek jó oldala is: az elapadás miatt felfedezték az Angyal- és a Tükör-forrásbarlangot, ahonnan ezek a langyos vizű források erednek. Sajnos ezek nem látogathatók, de kárpótoljon minket, hogy van egy „Pokol” nevű műbarlang is a parkban, méghozzá egész tágas. Pár nap múlva teszünk majd fel videót, abban lesznek róla képek! Az élményből erősen levon, hogy láthatóan nem a turisták az egyetlen látogatói a barlangnak, hajléktalanok életvitelszerű nyomai mindenfelé – szóval látványnak nem utolsó, de a szagok és a szemét miatt nem nyúlt hosszúra a látogatásunk.

A Pálmaház majd külön posztot érdemes, a maga csodálatos tereivel, legyen most elég annyi, hogy fárasztó csavargásunk után nagyon jól esett a teraszon elszürcsölni egy baráti árú kólát, és jut eszünkbe: ha van házasodni vágyó ismerősötök, akkor feltétlen ajánljátok nekik az épületet és az Angolparkot! Ez egy felejthetetlen élmény a párnak, a vendégeknek – no meg az egyszeri barangolóknak is.

Tetszett a bejegyzés? Gyere és csatlakozz Facebook csoportunkhoz, ahol rendszeresen képeket, videókat osztunk meg az érdeklődőkkel, és játszani, nyerni is lehet!