Mai részünkben: nyaraló királyok, több lőporraktár, rejtélyes alagútrendszer és törökűzés petárdával. Sok érdekesség a szerintem legszebb hazai várról.
Magassarkúban támadni a Várat?
Első tatai barangolásunk célpontjának mi mást is választottunk volna, mint a Várat! Utoljára osztálykiránduláson jártam errefelé nemmondommeg hány éve, és őszintén szólva nem sok minden rémlett már az akkor látottakból. Úgyhogy éppen ideje volt felfrissíteni az emlékeket ezen a gyönyörű őszi délutánon. Férjjel, feleséggel, gyerekekkel megtekinthető program következik, és sok fotót hoztam, ehhez mérten tessék bekészíteni a rágcsálnivalót! A várba a főkapun keresztül érkeztünk, a macskaköves híd rögtön az elején figyelmeztet, hogy innentől nincs helye a magassarkúnak. Érdemes lenézni a várárokba, ilyen gyönyörű, növényekben gazdag, szépen karbantartott, gátakkal, vízesésekkel tarkított árkot nemigen látni kis hazánkban!
No de először egy kis töri...
Lássuk, egyáltalán mit is nézünk meg ma! A leírások szerint a mocsaras-vizes terület közepén terpeszkedő sziklamagaslatra a 14. század végén, 1397-ben építette a Lackffy család a várat, amely katonailag kevésbé állta meg a helyét, de látványelemként már a következő század nagy királyai is elismerték. Konkrétan Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is nyaralókastélyként használta. Mivel nem klasszikus erődítménynek épült, a törökök könnyen bevették, őket csak 1597-ben sikerült Pálffy Miklósnak kiűznie - nem vicc: petárdákkal! (Ennek emlékét őrzi azóta is a május végi hagyományőrző Patara.) Az Esterházy család 1727-ben vásárolta meg, rögtön központtá tették és innen igazgatták szerte a Dunántúlon lévő birtokaikat. Volt egy tévképzetük, hogy barokk stílusban átalakítják, de erre hál' istennek nem volt pénzük. A ..khm.. hogy fogalmazzunk szépen: állami tulajdonba vétel után a Kuny Domokos Múzeumot rendezték be benne, úgy 1960 körül.
Temető és kápolna
Közvetlenül a bejárat mellett egy látszólag elhanyagolt kis udvar nyílik, szűk kapualj alatt lestünk be a vár egykori temetőjébe és a kápolnába. Ez utóbbi lőporraktár is volt, hol meg búzatárló, lábadozó, mikor mi. A képen is látszanak a kertben lévő sírkövek, de a legtöbbről már lemosta az idő a nevet.
Törökkori átjáró
Mendemondák száza szól róla, hogy a vár alatt egy alagútrendszer is létezett, ahová a törökkori átjárón át lehetett lejutni. Sajnos ez csak romantikus mese, bár a falbelsőkön tényleg találtunk néhány gyanús téglaberakást. Sokkal fontosabb, hogy az a bizonyos petárdás várfoglalás itt zajlott, ugyanis a török időkben itt állt a várkapu. És természetesen azóta ez is volt már minden, lőporraktár és tán borospince is. Manapság minden nyáron virágkiállítás látható belül.
Ó, te drága Múzeum
A múzeumi belépő ára elég borsos (800 forint / fő), és ha fényképezni is szeretnénk, akkor további 1500-at kell kicsengetni a fotójegyért - úgyhogy ezt a luxust csak a profik engedjék meg maguknak, mi nem tettük. A tárlat meglehetősen sokszínű, és jó órás elfoglaltságot jelent, ha alaposan körbe akarunk nézni. Az alsó szinten a hely Egressy Kórus elmúlt öt évtizedéből láttunk kiállítást az 50. jubileum apropóján. A gyerekeknek és a játékos kedvű felnőtteknek több interaktív táblá és érintőképernyőt is kihelyeztek, mi a régészeti kvízen mérettük meg magunkat (60%-os sikerrel), ez mindenképpen jó kezdeményezés, jár érte a dicséret! A kicsiknek a vármakett tetszett még nagyon, ami eredeti pompájában ábrázolja a középkori épületet - négy toronnyal, két emelettel, várkapuval. De vannak itt a korai Pannóniából római kori domborművek: oszlopfők, sírkövek, bronz használati tárgyak is. A következő szinten képtár található, az egykori várurak és lakók festményeivel, és a helyi régészeti feltárásokból előkerült tárgyak is. Sőt, ottjártunkról éppen a tatai fazekasságot bemutató kiállítás is látogatható volt. A legfelső szinten van egy hangulatos kávézó, az alábbi képet onnan készítettük a tóról. Utólag megegyeztünk, hogy ezért a hangulatos teraszért, és az ott elfogyasztott eszpresszóért már megérte a belépő.
Utána pedig alászálltunk a meredek várlépcsőn a hátsó udvarba.
A gyerkőcök élvezték a zegzugos bújocskát, a Kecske bástyáról - ahol régen az ágyúk védték a várat - alig lehetett velük tovább indulni.
A vár fokáról még megcsodáltuk a tavat a szép őszi időben (szomorúan konstatáltuk, hogy a várpince ezúttal zárva volt, talán majd a nyári szezonban lesz alkalom megnézni), aztán az északi kapun kisétáltunk a várból.
Legközelebb rövid videóösszeállítást is láthattok a várban tett kirándulásunkról, utána pedig nagy túrára indulunk: körbejárjuk az Öreg-tavat!
Tetszett a bejegyzés? Gyere és csatlakozz Facebook csoportunkhoz, ahol rendszeresen képeket, videókat osztunk meg az érdeklődőkkel, és játszani, nyerni is lehet!
